Negyed hétkor már lent voltam nála.

Szerelmes vagyok.

A tegnapi vihar okán álmomban szétázott dobozokat szedegettem, bár minden álmom így teljesülne.

A kapu alatt ki tud szökni utánunk. Ez számos baj forrása. Egyrész a kis buta nem képes elszakadni tőlünk, követne, ki tudja meddig. A járókelőket is megkímélném a sáros lábnyomoktól, ugarabugrától. Kell valami megoldásnak lennie.

Az, hogy okos lesz, nem tesz ilyet, pillangószárny...

Egyébként nem boxer. Tegnapi szocializációval összekötött sétánk során találkoztunk Bellával és gazdijával. Bella olyan, mint Borbála. Kétség sem fér hozzá:

Amerika stafforshire terrier kutyánk van.  Szerű - maradjunk annyiban.

Az oviban van egy apuka, akivel szoktunk találkozni, nekik van Igazi sztaffi kutyájuk.

Hazakísértettem magunkat velük és szemrevételezte a kutyánkat. Nyúlánkabb és nem annyira robosztus, mint Süti és Bella. Színeiben teljesen magán viseli a fajta jegyeit.

De ki tudja meddig.

Ma hazajön a spanom végre, remélem nem táncolta el a lelkesedését és együtt, vállvetve kiállunk a kutya létjogosultságáért.