Alibikutya

A néni kutyája - mondta egy férfi a babakocsis babájának. Anyai büszkeséget éreztem. Dagad a mellem. Dögönyözik a fodrásznál, a kisboltban, dícsérik az izmait, a puha bundáját, a pofáját.

Kétféle ember van, átmenet nékül, aki szereti a kutyákat, lehajol, nem latolgat, odatartja a kezét, simogat, ellágyul. és vannak, akik szatyrukat meglóbálják félszándékosan, mintegy a kutya éberségét tesztelve. Az utóbbi ritkán lesz gazdi.

Holnaptól szalma vagyok vasánapig. Férjem utazik a nyárba.

Szombaton Generali futás. 10 km-re nevezek. Újra bennem a félsz, pedig sok minden nem történhet. Vagy le, vagy meg, fel soha.

P.nabú. Ha megjön, az a baj, ha nem az... ma semmi se jó van.

Régen volt egy blog. Negédes és szirupos volt. Azóta lényegesen egyszerűbben gondolkozom és feltételezhetően sokkal bonyolultabban élek.

Észrevettem, hogy nem udvariaskodom, ha nem szeretnék beszélgetni, akkor nem teszem, nem vagyok hálás hallgató, nem vagyok jófej, sem...

Ha igazán érdekel valaki, akkor mosolygok és csacsogok, látom a másik szemében az érdeklődést, ahogy simogatja a szemével az ercom, hagyja magát elvarázsolni. Jobb, ha én sodródhatok el egy kicsit, hangot, szavak, illatok segítségével. Ritka madár. Nincs jó napom.

A kutya jól van.

Játékos, végtelen kedves mindenkivel.

Tudnom kellett, míg nem késő, míg el nem önti végleg a nyál a szívemet, lelkemet, hogy maradhat-e, hogy kiállunk-e érte télen-nyáron is. Hogy vigyázunk rá, hogy akiknek nem kenyere a kutya, azok is hallgatólagosan elfogadják. Tudnom kellett, mert számomra már nagyon fájdalmas lett volna "megoldani" a helyzetet.

Beszéltünk. Aki fontos, hogy részt vegyen a gondozásban, vállalta, ahogy a 10 km-t is tavaly a cocacola futáson, együtt.

Pedig nem szereti igazán a kutyákat, kicsike hiányzik a fenekéből, de a gyerekei előtt soha sem károgott, hogy nem kell kutya, és ezt nagyon szeretem benne.

Mennék haza, hogy lássam.

Megnéztem az Illatos út honlapját a szívem azóta úgy maradt elfacsarodva. Úgy kell nekem.

Negyed hétkor már lent voltam nála.

Szerelmes vagyok.

A tegnapi vihar okán álmomban szétázott dobozokat szedegettem, bár minden álmom így teljesülne.

A kapu alatt ki tud szökni utánunk. Ez számos baj forrása. Egyrész a kis buta nem képes elszakadni tőlünk, követne, ki tudja meddig. A járókelőket is megkímélném a sáros lábnyomoktól, ugarabugrától. Kell valami megoldásnak lennie.

Az, hogy okos lesz, nem tesz ilyet, pillangószárny...

Egyébként nem boxer. Tegnapi szocializációval összekötött sétánk során találkoztunk Bellával és gazdijával. Bella olyan, mint Borbála. Kétség sem fér hozzá:

Amerika stafforshire terrier kutyánk van.  Szerű - maradjunk annyiban.

Az oviban van egy apuka, akivel szoktunk találkozni, nekik van Igazi sztaffi kutyájuk.

Hazakísértettem magunkat velük és szemrevételezte a kutyánkat. Nyúlánkabb és nem annyira robosztus, mint Süti és Bella. Színeiben teljesen magán viseli a fajta jegyeit.

De ki tudja meddig.

Ma hazajön a spanom végre, remélem nem táncolta el a lelkesedését és együtt, vállvetve kiállunk a kutya létjogosultságáért.

Az udvaron nem maradhat...

Éjjel azon gondolkoztam, hogy kinek van és kinek nincs kutyája. Van-e valami összefüggés szimpátia és kutyatartás között.

A virtuális világban öt, általam olvasott blog-gazdinak van kutyája, lehet, hogy testimeséknek is van, de erre még sosem tért ki. Aztán a való világ. neked is van kutyád, neki is van...Érdekes.

Ma átvisszük Barkához, a keresztlányomék vizslájához egy kis ismerkedésre. Ahogy séták közben kiderült, elég félős, inkább szalad, mint kerget, nem morgós. Barka idős is már, biztos befogadja játszópajtinak.

Más: ebben a hónapban nem volt peteérésem. Nem mintha számítana, ha van, de amolyan mélabús megjegyzért megérdemel.

Mert a Blöffben minden lakókocsihoz járt egy kutya, akit így hívnak...

Átmentünk a nagyszülőkhöz. Akiktől szép csendesen, de jött a "minek" nyomás. Elvittük sétálni  őket Vele. Összebarátkoztak, meghallgattuk az intelmeket, amikből egy épkézláb sem akadt, esetleg az, hogy megszeretitek és jaj, mi lesz!

Szóval, ettől félünk sokan? Ahogy apám lehajolt és megsimogatta, igen, ahogy mondta, hogy meg lehetne nagyon szeretni, mert tünemény ez a kutya. Gondolom, késő bánat, eb gondolat, közös fagyizás már ok a szeretetre. Telefonon még lehet tartani a távolságot, de ahogy hazakísértük őket, megenyhültek.Dögök vagyunk.

A gond. Lehetne egy film címe is. A köd, Az út, A lény stb. mintájára..kinek mi.

És minek is előreszaladni, hogy mi lesz, úúúhh mi lesz?!?!

Ebben a pillanatban ebünk elterülve alszik a napon, pokrócai száradnak a tegnap eső után, hasa tele. Minden rendben van.

Boxer keverék. Féléves lehet. Okos és játékos. Szereti a gyerekeket.

Annyi minden kiderült róla 4 nap alatt, ami emberről 4 év alatt se.

Hozzám már közel, hiába is mondom magamnak, hogy menjek hátrébb két lépést és onnana nézzem a helyzetet.

A reggelek úgy indulnak, hogy a kávém elé besorolt a két emelet. Még szinte alszom, lemegyek, kezemben a kajája, ordít a hasa, ugat a szája. Eszik, játszik.

Próbálom abból a székből nézni ezt a filmet, ahol az ellenzők ülnek.

Ma reggel kaptam belőle..negédesbe csomagolva, Biblia a kézben, ne felejtsük, vasárnap van, abból is a vidám fajta! Hogy neki volt kutyája és mekkora gond ez.

Nekik nem értem, hol van a gond? Nem etet, nem sétáltat, nem szedi a szart, nem oltatott...

Szerdán találtuk. Amikor reggel felkelünk valaki ezt mondaná fogmosás közben, hogy öcsikém, ma találsz egy kutyát, elveszne minden bája az életnek.

Egészséges gyorséttermi kosztolás után séta haza, ha a kisebbre hallgattunk volna, aki villamosra szállt volna, nem lenne kutyánk. Ennyin múlott...

Szembejött két pincsi, a nagyobbik (értsd: gyerekem) nyávogással fejezte ki nem tetszését. Hol kezdődik nálad egy kutya? - kérdeztem. Ott - bökött át szembe.

Egy póráz végén lapult bele a járdába. Csíkos kis hát, foltos rémült pofa. A nő, aki tartotta ment volna útjára. Ránk szakadt egy kutya, egy szökött kutya, akit bánthattak, látszott az eltépedt pórázon, hogy szabadította ki magát valahonnan.

Felnyaláboltam. Előjött az ösztön, cipeltem haza.

Az utcánkban lakik egy noé bárkájás lány. Családi legenda. Morcos, emberkerülő. Hat-hét kutyát tart a lakásában, mentett, menhelyi állatok, akik nála gyógyulnak. Három napja színét sem láttuk. Alkalmunk sem volt megkérdezni tőle, hogy befogadnák-e..?

Körülményeink számokban:

6 lakásos ház 5 lakása lakott

6 gyerekkorú

2 magánakvaló idős lakó, tőlük tartottam, de nem ..

4 + 1 felnőtt, akik elfogadták: kutya lesz a kertben.

1 piszkafaseggű, aki nem, pedig Jézusnak biztos tetszene eme cselekedett. Plusz pont is járhat érte talán...(de erről még később)..

Futás közben gondoltam, hogy jó lenne egy blog.

Ez az év úgy is a nagy változások ideje, rengeteg tennivalóval, intéznivalóval, két iskolát váltó gyerek, egy doktoráló férj, egy botladozó házasság, sok lázadás bennem.

Amikor már úgy éreztem, hogy többet nem szeretnék magamra venni, akkor jött ez a kutya. Jó, hogy csak ő, mert volt  már részem abban, hogy ilyen égbeli meghallgatás után egy második méhenkívülit mértek rám. ezek szerint bírom.

Van még hely a szívemben, bár félek az ilyen elkötelezettségektől, az érzelmek feltételnélküliségének megtapasztalásától, vágyom, de félek, hogy jön és elvesztem..de ez már magas nekem is, mert annyira mély.