Mert a Blöffben minden lakókocsihoz járt egy kutya, akit így hívnak...
Átmentünk a nagyszülőkhöz. Akiktől szép csendesen, de jött a "minek" nyomás. Elvittük sétálni őket Vele. Összebarátkoztak, meghallgattuk az intelmeket, amikből egy épkézláb sem akadt, esetleg az, hogy megszeretitek és jaj, mi lesz!
Szóval, ettől félünk sokan? Ahogy apám lehajolt és megsimogatta, igen, ahogy mondta, hogy meg lehetne nagyon szeretni, mert tünemény ez a kutya. Gondolom, késő bánat, eb gondolat, közös fagyizás már ok a szeretetre. Telefonon még lehet tartani a távolságot, de ahogy hazakísértük őket, megenyhültek.Dögök vagyunk.
A gond. Lehetne egy film címe is. A köd, Az út, A lény stb. mintájára..kinek mi.
És minek is előreszaladni, hogy mi lesz, úúúhh mi lesz?!?!
Ebben a pillanatban ebünk elterülve alszik a napon, pokrócai száradnak a tegnap eső után, hasa tele. Minden rendben van.